Esküvő helyszín
Oszd meg ismerőseiddel: social facebook social google social twitter

Egy menyasszony tollából azaz hogyan készülj a Nagy Napra. ( Verebi Vivien ajánlásával )

Kedves Menyasszonyok, ifjú párok, cikkolvasók!

Immár asszonyként tekintek vissza erre a fantasztikus hétvégére, erre a felemelő pillanatra az
életemben, ami hatalmas élmény volt a számomra elejétől a végéig. Egy kis rábeszélés után
gondoltam ki is írom magamból a tapasztalatokat, rendhagyó esküvőnk részleteit, hátha valakinek
már ez is segítség lehet, de természetesen a teljesség igénye nélkül.


Kicsit sem bántam meg, hogy az elejétől a végéig mi terveztük-szerveztük az egészet, még ha volt
egy-két olyan rész is, ahol döcögősre sikerült, vagy épp a pokolba kívántam az egészet, mert teljes
egészében mi vagyunk benne, és minden egyes mozzanatához megvan az emlék is, ahogy tervezési
fázisból átlép megvalósításba. Mindketten benne voltunk a szervezésben, nem szerettük volna, ha
esetleg valami nem tetszik egyikőnknek.


A költségeket teljes egészében mi szerettük volna állni, kitartóan gyűjtögettünk rá, ha valamelyik
családtag megemlítette, hogy szívesen besegít megköszönve mondtuk, hogy lesz majd
menyasszonytánc, ott besegíthet, de így kizártuk annak az eshetőségét, hogy bárki jóindulatú vagy
tapasztalattal teli tanácsait muszáj legyen megfogadni, akkor is, ha eltér a mi elképzeléseinktől. Mert
hát ez a MI napunk, de sajnos jó párszor olvasom a Menya-csoportokban, hogy ezt hajlamosak a
rokonok elfelejteni és úgy rendezkednek, utasítgatnak, mintha nem is a fiatal párról szólna az este.


Mindenekelőtt leszögezem, hogy mi elég rendhagyóra terveztük a Nagy Napot, viszonylag kis
létszámmal, 50-60 főben gondolkozva kezdtük el a szervezést, lényeges szempont volt, hogy
mindenkit egy helyen tudjunk altatni, mert a család két különböző helyszínről érkezett. Így első
körben a szállásra kerestünk rá és azokat a helyszíneket kezdtük el megnézni, ahol elfér ennyi ember
és még esküvő megtartására is alkalmas lehet. Előbb látni akartuk a helyeket és csak aztán
rákérdezni, akár személyesen ha van rá lehetőség, hogy milyen lehetőséget kínálnak esküvőre. Ezt
végül gyorsan letudtuk, mert már az első helyünkbe beleszerettünk, pedig egy februári hétvége nem
adja vissza azt a fantasztikus nyári látványt, amikor zöldell körülöttünk a táj, tiszta lombkorona az
összes bokor és fa, de lelki szemeim előtt kirajzolódott a csupazöld mellé egy laza fesztiválhangulatú,
élénk sárga virágokkal teli, lampionokkal megvilágított kis lazulós, raklapbútoros sarok.


Megérdeklődtük milyen szolgáltatókkal van a hely szoros kapcsolatban, így találtuk meg a
Dekorosunkat is. Ők már csukott szemmel is fújták a hely adottságait, minek hol lenne a legjobb
helye. Nagyon sokat segített a tapasztalatuk, a kardinális kérdésben kikértem a véleményüket, de
persze mindent együtt véglegesítettünk.


Viszont – és ez a nézőpont volt a mérvadó minden egyes szolgáltatónkkal kapcsolatban - egy
pillanatig se jutott eszembe leállni velük vitatkozni, vagy „jobban tudni”, hiszen amíg nekem ez az
első szárnypróbálgatásom a témában, addig nekik minden második hétre jut egy esküvő, nyáron meg
pláne. A megoldásközpontú gondolkodás a legcélravezetőbb, hiszen mindannyian azon vagyunk,
hogy ez legyen életünk legjobb napja, és ők is annak örülnek, ha később minél több Menya-társnak
vannak ajánlva.


Fotósunkban már az első pillanatban biztosak voltunk, hiszen baráti kapcsolatban állunk és
fantasztikus képeket csinál, ezért megkérdeztük, hogy nem-e lenne gond, ha nem csak mint vendég
számítanánk rá és szerencsére örült a felkérésnek. Nekünk sokat segített, hogy nem egy vadidegen
előtt kell pózolni és kellően fesztelenek tudtunk lenni, pláne a kreatív fotózáson, amihez kibéreltünk
egy Cabrio Trabantot, ami a kapcsolatunknak egy jelképes velejárója (minden trabantos dolgot
gyűjtünk). Bármi, ami egy kicsit is kötődik hozzánk szerintem abszolút eredetivé varázsolja a kreatív
fotózást.

DJ-nket ajánlás útján találtuk, de fiatalsága ellenére – vagy épp pont azért – egyből megvolt a közös
hang, szakmailag és emberileg is nagyon meg voltunk vele elégedve, és nem csak a bulit, hanem a
szertartás hangosítását is fantasztikusan komponálta meg, előzetes egyeztetések alkalmával se volt
olyan kérés, amit ne tudott volna kivitelezni az esküvőn és a rögtönzések se okoztak gondot.
Megnyugtató volt számomra, hogy minden „hang” egy kézbe fut össze, és így nem kellett többfelé
magyaráznom, és külön CD-ket, pendrive-okat készíteni, hogy minden zene úgy menjen le, ahogy
szeretnénk, tudtam, hogy kézben tartja a zenéket, sőt, mivel nem volt ceremóniamesterünk
(egyikünk se csípi ezt a kötelező jókedvet, meg fölösleges jókedvcsinálást, hiszen megvan az enélkül
is) besegített a nép összeterelésével is, amikor kellett. Nem is volt kérdés, hogy nem fogjuk „külön”
kezelni a többiektől, külön figyeltünk rá, hogy részt vegyen a játékokban, letegye kézjegyét a
vendégkönyvünkben és jót vacsorázzon a többiekkel együtt, egy helyen, hiszen jó hangulatban
mindenki jobban is dolgozik, és nem szerettük volna, ha kívülállónak érezné magát.


A ruhám beszerzésénél jó pár esküvői ruhaszalonban jártam, sikertelenül, hol a ruhák, hol a
hozzáállás nem volt olyan, hogy bele tudjak szeretni bármelyik darabba is, a horribilis árakról már
szót sem ejtve, de viszonylag hamar szemem elé került egy hirdetés kisárusított esküvői ruhákról, így
töredékáron sikerült megvennem. Hatalmas felszabadultságot adott számomra, hogy nem kellett
óvatoskodni, nehogy valami baja legyen a ruhának, hanem szabadon és természetesen
viselkedhettem benne., ami szerintem nagyon is érezhető volt rajtam.
A cipőm volt sokaknak a legmeglepőbb, de ezáltal lettünk még egyedibbek, ugyanis én nem tudok magassarkúban járni, eléggé sportos stílus vagyok. Nem szerettem volna a nagy napomon csetleni-
botlani, és hiába tanácsolták, hogy vegyek alacsony sarkút vagy balerinát, azt éreztem, hogy az nem lennék igazán én... viszont a tornacipőket nagyon szeretem, és hogy ne lógjunk ki nagyon a sorból
gondoltunk egy merészet és dresscode-nak nyilvánítottuk! Ha valaki nagyon kétségbeesett azért
jeleztük, hogy inkább a kényelmesebb lábbeli viseletét tartjuk előnyösebbnek a csupafüves területen,
de onnantól szabadon dönthetett, hogy balerina, szandál, vagy edzőcipő legyen a lábán.


Vőlegényem ruhája először nem tűnt egyszerű menetnek, mert hiába mondtuk a bevásárlóközpontok
öltönyboltos eladó nénijeinek, hogy kicsit lazább vonalat képviselünk, volt ahol el se árultuk, hogy mi
vagyunk a nász pár (a tornacipős irányvonalunkat meg se mertük említeni), de így is ha csak egy kicsit
sportosabb öltönyre mertem nézni vagy a színét megemlíteni már majd szívrohamot kaptak, hogy
„de az nem az esküvős kollekcióból van (ami sokkal-sokkal-sokkal díszesebb, mint amire mi
gondoltunk)!!!!”. Aztán rájöttünk, hogy csak rossz helyen keresgélünk, és egy lazább stílusú boltban
rögtön megtaláltuk az álomszettet.


Vendéglistánál nagyon fontos szempont volt, hogy a „Gizike nagynénéd unokabátyjának a gyerekkori
legjobb barátjának a gyerekei, tudod, mikor térdig értél magadnak velük bicajoztál nyaranta” típusú
emlékeztetéseket le tudjuk szerelni (pláne mert már azt se tudnánk kiről beszélnek). Nem, köszönjük,
ebből bizony nem kértünk, csak szigorúan a család és barátok, akikkel szorosan tartjuk a kapcsolatot.
A meghívó kiosztásánál (merthogy személyesen szerettük volna mindenkinek átnyújtani) már így is
lelkiismeret furdalásom volt, hogy több időt kéne szánni mindegyikükre, mert olyan jól éreztem
magam mindenkinél, és jó volt látni, hogy mit szólnak a meghívónkhoz, amit egyedileg terveztettünk
meg.


Karikagyűrűnket már jó előre leszögeztem, hogy melyik tetszik, aztán az esküvőkiállításon meg is
találtam a pultjukat, ahol a hölgy jelezte, hogy sürgősen írjak rájuk jövő héten, nehogy ne legyen
kész. Ezt én meg is tettem.... aztán vártam rájuk 1 hónapot (nem vagyok egy türelmes ember nagyon
nehéz volt kibírni, de nem akartam rájuk mászni se, hiszen esküdöztek, hogy amint tudnak keresnek)
és még mindig semmi válasz nem jött így felhívtam őket, elkezdtünk telefonon egyeztetni, úgy látszik
így hatékonyabbak, aztán a vírus kezdetén lévő találkozónkat lemondtuk, az ékszerész teljesen elzárkózott (tudom tudom, #maradjotthon volt), aztán jópár hétre rá a Menya-csoportban megláttam
egy másik csodagyűrűt és amikor mutattam a Vőlegényemnek kiderült, hogy ez neki is sokkal jobban
tetszik, ezért végül nagyon örültünk, hogy az előző nem jött össze. Mondanom se kell, hogy kb. 3 hét
alatt megvolt a gyűrűnk, és gyönyörű és nagyon egyedi. Egy-egy poszt olvasgatása nagyon sok
segítség volt nekem, még ha nem is voltam aktív tagja a csoportnak, de bizony volt olyan amikor én is
segítséget kértem tőlük, hiszem több szem többet lát és még Apukámat is sikerült meglepnem egy
személyre szóló ajándékkal, nagyon sok jó ötletet köszönhetek a csoportnak, nagyon hálás vagyok
nekik a segítőkészségükért... mi Menyák tartsunk is össze!


Az ültetési renden nem törtük feleslegesen a fejünket, hiszen egy frankó grillpartinál ugyan ki akarna
komolykodni a szigorú ültetéssel, így csak a főasztal volt „adott”, de ott se számított, hogy tanú vagy
szülő ül-e mellettem, egyszerűen, aki gyorsabb volt, az sorban feltöltötte az üres helyet.


A menü kiválasztásánál is elég egybehangzó volt a véleményünk, hogy nem ragaszkodnánk a
megszokotthoz, inkább újítsunk és ki ne szeretné a grillezett húsokat, zöldségeket, pláne amikor egy
szuper kemence van a helyszín külterületén és egy lelkes Séf, aki még azt is bevállalja, hogy éjféli
különlegességként hamburgert süt. Még a DJ-nk is tiszta lázban égett, „végre nem a rég megunt
töltött káposzta”, amikor az egyik megbeszélésen elújságoltuk neki. Elsősorban a tejallergiámat
figyelembe véve hagytunk jóvá mindent, az esküvői tortánkat is sikerült olyan helyről rendelni, ahol
vegán, paleo és egyéb más mondhatni egészséges tortákat készítenek, itt találtam rá életem
csokitortájára is, én, aki addig utáltam a csokitortát. És a legfontosabb szempont, hogy bátran
ehettem mindenből, de másnak se kellett hiányolnia a különböző ízvilágokat, hiszen voltak külön
sajttálak és sütik is azoknak, akiknek nincsenek effajta problémáik.


A felszolgálóink is fantasztikusak voltak, pláne, hogy az egyedi igényeket is pillanatok alatt
teljesítették, arról nem beszélve, hogy még a gondolataimat is kitalálták és velük is nagyon
szinkronba tudtunk kerülni, együtt örültünk együtt nevettünk. Természetesen együtt enni nem
tudtak velünk (noha svédasztal volt), de azért a köszönőajándékokból minden szolgáltatónknak jutott
egytől-egyig, hiszen nekik is sarkalatos részük volt abban, hogy minden ilyen szuperül sikerüljön.


Bármi, ami kicsit is árnyékot vethetett a nagy napra még előtte letudtam, volt, hogy csak egy héttel
előtte. A másfél évvel ezelőtt felkért koszorúslányom helyett inkább az azóta megismert sógornőmet
szerettem volna inkább magam mellett tudni, így még az utolsó héten változtattam, mert tudtam,
hogy nem szabad úgy elkezdődnie ennek a napnak, hogy később visszatekintve csak ezen agyalok. Én
megtettem és milyen jó, hogy megtettem, mert így sokkal felszabadultabban kezeltem a nagy napot.
Nem lett belőle veszekedés és megbánás se, hiszen felnőtt emberek vagyunk és mindenki jól
érezhette magát a saját szerepében, és senkinek nem kellett komfortzónán kívülre merészkednie.
Fodrászom, Sminkesem régi jó ismerőseim, akik amellett, hogy felkészítettek a nagy nap reggelén
(miután majdnem a szívinfarktust hozták rám mivel eltévedtek a helyszínhez autókázva, de hálIsten
csak egy 10percnyire a céltól) még a ruhám felvételénél is segítettek Anyukámnak, nagyon jó
hangulatban telt így a délelőtt is.


A köszöntőnél nem szerettünk volna feltétlen sírást, bár sejtettük, hogy nem ússzuk meg szárazon
(már a bevonulásnál is törölgette egy-egy szülő a szemét), de igyekeztünk kellő humort belevinni a
szövegbe, így az élet fájdalmas területeinél leginkább a szurikat, a támogatásuknál a kiscserkész
csapatot és versenyekre cipelést, és a szeretetük megnyilvánulásánál többek között a rengeteg nyári
fagyievést és estig tartó biciklizést és számos élményt említettük meg inkább, kissé viccesebbre véve
a beszédet.
Egyedi elképzeléseink megnyilvánultak a belépő- és köszönőajándékokban is, előbbinél azt kértük,
hogy ne törjék a fejüket valami nászajándékon, inkább hozzák el egy általuk kedvelt, fontosnak

tartott könyvük egy példányát, hiszen imádunk olvasni és szép emlékként ülnek majd a polcunkon,
utóbbinál pedig összekészítettünk egy kis elsősegélycsomagot másnaposságra, ha túl jól sikerülne a
lagzi. ill. a több kis aprósággal is készültünk, ami megszínesítette a délutánt. A vendégkönyvünket
Instax Mini fényképezővel és sok színes tollal és matricával készítettük be, és mivel viszonylog sok
volt a gyerek, vettünk egy csomó buborékfújót meg tetkó matricát is. Természetesen nem csak
kicsiknek, hanem nagyoknak bejött, szinte mindenki élvezettel fújta a bubikat és ragasztgatta magára
a mintákat, de ha akadt volna kivétel, az se úszhatta meg cuki egyszarvú vagy valami ütős
nonfiguratív nélkül a karján. Színes napszemüvegek is várták a vendégeket a finom falatok mellett
érkezéskor, ezekkel a csoportfotózást is feldobtuk. Sok aprósággal készültünk és hisszük, hogy az
összes vendég, program, étel minket tükrözött vissza, minden úgy volt ahogy szerettük volna és ezért
éreztük olyan jól magunkat mi is, a vendégek is, de még a szolgáltatók is.

Visszajelzésként is
mindenkitől az jött vissza, hogy fantasztikus és egyedi volt a nap, mert mi együtt éltünk vele és
tényleg... lehet volt egy-két olyan apróság, ami nem teljesen úgy alakult ahogy terveztük, de abban a
pillanatban már kár lett volna ezen görcsölni. El kell engedni, mert a vendégek nem tudhatják, hogy
te a tortavágásnál vagy a szertartáson milyen sorrendben kérted a számokat, és később se erre kell
emlékezni, hanem azokra a megismételhetetlen pillanatokra, és a nagy kérdésre az
anyakönyvvezetőtől. És én tudatosan figyeltem is rá, hogy legyenek olyan pillanatai a napnak, amikor
megfogtam a Vőlegényem kezét, megállítottam egy percre és mondtam, hogy „most, most, itt és
most érzed ezt most, ez az esküvőőőnk napjaaaa, uuuu de klaaasz, éljük ááát”, mert pillanatok alatt
tovaszállt, de örökre fantasztikus élmény marad.

Köszönöm, hogy szántatok rám pár percet, további nyugodt készülődést kívánok,
Kovács Vivo

SIPITO pihenőpark, esküvő helyszín - ahol a nyugalom kezdődik
KAPCSOLATFELVÉTEL

Küldje el kérdését, felvetését, vagy akár igényét, és mi 24 órán belül felvesszük Önnel a kapcsolatot! Írja meg hogy mire van szüksége és mi felkeressük Önt az optimálisabb megoldással. Üzenjen vagy hívjon minket bizalommal!

Robotok elleni védelem feloldása

2016 © | sipito.hu
esküvhelyszín, rendezvény helszín

Time: 0.0505 ms | Memory: 0.74MB | Version: 3.5